A nagy pingvinlázadás I. Az Internetgeneráció színre lép

Miró Kiss Ida 2006.

Forró őszt élt át a februárban hivatalba lépett chilei kormány. Új szereplők jelentkeztek az országos politikában. A tizenhat éve egyfolytában hatalmon lévő balközép koalició, a Concertación egyre-másra elégedetlen társadalmi csoportokkal találja magát szemben. Mapuche indiánok éhségsztrájkolnak, a szakszervezeti szövetség, a CUT május 1-i felvonulása erőszakba torkollik, és bejelentették igényüket a felnőtt politikai részvételre a középiskolások, akiket fekete-fehér egyenruhájuk után a népnyelv pingvineknek nevez.

A gitáros trubadúrok helyét Chilében elfoglalták a médiasztárok. A TVO magántelevízió hetente kétszer sugározza „Pingvinek akcióban” című vitaműsorát, melyben négy diákvezér vitázik a fiatalokat érintő kérdésekről szakértőkkel.

A HELYZET JAVUL, AZ ELÉGEDETLENSÉG NŐ

 

A Concertación koalició sikeresen levezényelte a diktatúrából a demokráciába való átmenetet. A demokratikus intézmények működnek. A szegénységi küszöb alatt élők aránya 15 év alatt a felére csökkent. Az IMF éppen a napokban simogatta meg a buksit, bár szóvá tette, hogy a jövedelmi különbségek még mindig nagyon nagyok. A nökedési ráta 6%. Az egy főre eső GDP 11,300 US $. Az élelmiszer- és iparcikkek ára a magyarral nagyjából megegyező, miközben a lakhatási költségek a hazainak mintegy a felét teszik ki. A bérek hasonlóak, vagy magasabbak a magyarországiaknál. Mi sem könnyebb, mint lakáshoz jutni, a városokban pezseg a kulturális élet, az egyetemeken a világ legjobb szakemberei tartanak szemináriumokat, minden sarkon telefon- és internetszalonok találhatók.

Bátor új generáció

A mapuchék a tőlük korábban különféle piszkos trükkökkel elbitorolt területeket követelik vissza, a dolgozók képviselői az államháztartási többlet elköltésébe szólnának bele. A bűncselekmények áldozatai jobb közbiztonságot, az iskolások pedig oktatási reformokat követelnek.

A középiskolai diákság eme történelmi felbuzdulásának voltak előzményei. 2001-ben az Ifjúsági Parlament szervezett országos iskolai és egyetemi sztrájkot, és a diákokat az utcára is kivitte azért, hogy a kormány finanszírozza a tömegközlekedési diákbérleteket. Az Instituto Nacional diákjai 2005-ben elfoglalták az iskola főépületét, melyet a fórumokon oly mély keserűséggel és gyűlölettel emlegetett igazgató, Letelier privatizálni kívánt.

A 2006 május-júniusi megmozdulások példátlanul széleskörűek voltak, az északi Arica várostól a déli Punta Arenas-ig terjedtek. E két város távolsága nagyjából a Madrid-Moszkva távolságnak felel meg.

A helyi mozgósításról elsősorban a városi önkormányzati és civil honlapok fórumainak bejegyzéseiből értesülhetünk. Az egyes iskolák diákjainak bejelentései, szolidaritási nyilatkozatok, jótanácsok az egész, de főleg a spanyol nyelvű világból, a helyi városvezetéssel folytatott tárgyalások – a mozgalom minden aspektusa követhető az interneten.

A közvéleménykutatási adatok megerősítik az interneten szerzett benyomásokat, a társadalom teljes mellszélességgel támogatta az iskolások követeléseit, mindaddig, amíg azokat reálisnak és jogosnak tartotta. Melléjük álltak az egyetemisták, a tanárok és a szülők szervezetei.

Milyen az az oktatási rendszer, amelynek „termékei” képesek megoldani egy az egész országra kiterjedő demonstráció-sorozat szervezését, megfogalmazni követeléseiket és konszenzust teremteni, kezelni a médiát, kemény tárgyalásokkal elérni, hogy követeléseik többségét az ugyancsak keménységéről ismert Bachelet elnök elfogadja?

AZ OKTATÁS-IPAR ÉS TERMÉKEI

Gustavo Pinochet a diktatúra utolsó napján hagyta jóvá a jelenleg érvényben lévő oktatási törvényt. Az Oktatási Minisztérium funkciója ennek értelmében mindössze a szabályozásra korlátozódik.

A „LOCE” az oktatást a szabad piac szellemében szervezi meg, az oktatási intézményeket teljes mértékben piaci szereplőknek tekinti. Háromféle finanszírozási módot jelöl meg: a kizárólag állami fenntartású iskolákat, melyeket a helyi önkormányzatok az állami fejkvótából és saját hozzájárulásukból tartanak fenn, az állami fejkvótát igénybe vevő és egyúttal tandíjat szedő magániskolákat, beleértve a profitorientáltakat is, és az állami szubvenciót mellőző privát intézményeket. Iskolát bárki alapíthat, nem szükséges hozzáértését bizonyítania. Az iskolák működésével kapcsolatos minden ügyet a helyi önkormányzatokra bíz, így az önkormányzati tulajdonú intézmények társfinanszírozását is.

 

 

2357 magániskolára mindössze 38 revizor jut az Oktatási Minisztériumban. Munkájuk nyomán tavaly félmilliárd forintnak megfelelő összeget fizettek vissza az iskolatulajdonosok. Ez csak a jéghegy csúcsa, úgy becsülik, hogy évente mintegy két és fél milliárd forintnak megfelelő összeget nyelnek le különféle elszámolási trükkökkel a magániskolák tulajdonosai.

A tisztán liberális iskolapolitika következtében az iskolarendszeren belül olyan egyenlőtlenségek keletkeztek, illetve a meglévők felerősödtek, amelyek világosan megmutatkoznak a chilei iskolások teljesítményében. A PISA, valamint a matematikai készséget ellenőrző TIMMS tesztben a chilei tanulók átlageredménye az országok rangsora vége felé kullog. A legjobb teljesítményt – nem meglepő módon – az állam által szubvencionált, tandíjas magániskolák tanulói nyújtják. Az átlag nem az iskolán belüli, hanem az iskolák közötti eltérésekből áll össze, ami az esélyegyenlőtlenség, és a szegregáció legfőbb mutatója.

 

JOBB TÖRVÉNYT, TÖBB PÉNZT

A demokratikus átmenet során hamarosan kiderült, hogy egyrészt az oktatási rendszer működését szabályozó törvényi kereteket meg kell változtatni, másrészt növelni kell a ráfordításokat. A különböző oktatási reformbizottságok valamennyien az esélyegyenlőtlenségek mérséklésére buzdították a törvényhozókat. A Concertación balközép koalició idején, 1994 és 2006 között a közoktatásra költött összegek megháromszorozódtak.

 

A reform egyik jószándékú intézkedése elrendelte a középiskolában is az egész napos tanítást. Így szándékoztak lehetőséget nyújtani a különféle felzárkóztató és tehetséggondozó tevékenységekre.

Az oktatás színvonala az állami finanszírozású iskolákban azonban mindennek ellenére romlott, hiszen a szegényebb városnegyedek és települések intézményei a folyamatosan emelkedő fejkvóták ellenére sem jutottak elegendő forráshoz, szemben a jómódú önkormányzatok tanintézeteivel, melyeknek színvonalas fenntartására a helyi adókból tudnak elegendő forrást biztosítani. A piaci logika követése tehát voltaképpen az elit poziciójának megtartását érte el. A társadalom és a gazdaság kulcspoziciói néhány elit magángimnázium és –egyetem öregdiákjainak kezében vannak. Az ország termelő kapacitásainak többsége mindössze húsz család kezében összpontosul. A neoliberális ihletésű oktatási törvény tehát a valóságban nem a piaci versenyt segíti elő, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartását és újratermelését.

Terjeszkednek bizonyos laikus vallásos szervezetek, így az Opus Dei, melyek újabb és újabb iskoláikban az állami fejkvóta mellé saját forrásaikat, és egyes nagyvállalatok szponzorációját is odateszik. Céljuk a laicizálódás folyamatának lefékezése.

 

Már a kilencvenes években világos volt az oktatáskutatók számára, hogy a törvényt meg kell változtatni ahhoz, hogy a helyzet javuljon. A Concertación már 1994-ben megindította az óvatos oktatási reformot. A törvényhez azonban nem nyúltak a baloldali politikusok. Mire ez a nagy óvatoskodás?

PINOCHET ÖRÖKSÉGE

Pinochet tábornok gondoskodott arról, hogy befolyása megmaradjon. Saját magát, a szenátus tagjainak egyharmadával együtt örökös szenátornak tette meg, biztosítva szavazattöbbségét a kétharmados törvények esetén is. A puccsista fegyveres erőkön belül fennmaradt a jogfolytonosság. Az átmenet éveiben a chileiek sokára szoktak újból hozzá a nyílt beszédhez, a politikai erők fél szemmel folyton a katonákra sandítottak. Ebben a miliőben nem csoda, ha az oktatási reform retorikája óvatoskodó, és minduntalan a nemzetközi szervezetek elvárásaira hivatkozik.

 

ELMÚLT A LAPÍTÁS KORA

A helyzet azonban megváltozott. Pinochet 1998, londoni letartóztatása óta canossát jár.  Sorra-rendre derülnek ki disznóságai, idén év elején felmerült, hogy drogüzletekkel is növelte vagyonát. Ügyvédei úgy mentették meg a bíróság elé állítástól, hogy beszámíthatatlannak nyilváníttatták az agg diktátort.

A fegyveres erők és a társadalom megbékélését Michelle Bachelet hozta tető alá a mostanit megelőző kormányzati ciklus során, hadügyminiszterként. Bachelet apja egyike volt azoknak a katonai vezetőknek, akik nem álltak át a puccsistákhoz 1973-ban. Saját bajtársai kínozták meg, aminek következtében szívrohamban meghalt. Feleségét és lányát megerőszakolták, megkínozták. Michelle Bacheletnek lett volna oka gyűlölni a katonai vezetést, azonban ehelyett empátiája és politikai tehetsége segítségével miniszterként elérte, hogy a hadsereg vezetői deklarálják a demokrácia intézményeinek tiszteletét, és helyreálljon a társadalom és a hadsereg közti bizalom. Ez a politikai teljesítmény vezette arra a példátlanul népszerű szocialista elnököt, Ricardo Lagost, hogy utódjaként Bachelet-et jelölje meg, akit jelentős többséggel 2006. január végén meg is választottak Chile új elnökének.

Bachelet retorikájában a kulcsszó az esélyegyenlőség, a választási kampányban radikális oktatási reformot ígért. Változás kell – ez az érzés egyre erősebb a társadalomban. Az átmenetnek vége, a demokrácia megszilárdult.

A chilei mentalitásban bekövetkezett változásokat a szociológiai felmérések is igazolják. A konfliktuskezelés kívánatos módjára vonatkozó kérdésre 2001-ben a válaszolók 70%-a azt mondta, hogy jobb a konfliktusokat elkerülni, nehogy megnövekedjenek, 2004-ben már csak 56% osztotta ezt a nézetet. Ugyanígy, azt az állítást, hogy a konfliktusokat célszerű láthatóvá tenni, hogy kezelni lehessen, a kérdezettek 28%-a fogadta el 2001-ben, míg 2004-ben 42%. (UNDP chilei országos felmérése).